* Tatiana szemszöge *
A májusi napsütés sugarai átjárták a szobámat, és minden gyönyörű világos volt körülöttem, mikor kinyitottam szemeimet. Hamar felkeltem az ágyból, és a tükör elé sétáltam. A látvány nem túl szép volt... A hajam teljesen kócos volt, a szemeim karikásak, és az arcomon ott van a kezem nyoma, mivel így aludtam el. Mindig így nézek ki reggel? Egész héten tanulnom kellett, mivel a szüleimnek hatalmas elvárásaik vannak. Anyám és apám ügyvéd, így igazából egyiküket sem látom, maximum esténként mikor hazaérnek, és már mennek is fürdeni és aludni. Szép család, nem? Itt ez a hatalmas ház, és egyedül az enyém. Meg az elkényeztetett fogadott testvéremé, Adamé. Az ő története elég érdekes... Még 7 éves voltam, mikor hazaértem az iskolából, és az fogadott, hogy anyámék örökbefogadtak egy kisfiút. Kedveltem őt eleinte. A fiú édesanyja születése után meghalt, majd az apja nevelte, de ő is meghalt egy autóbalesetben, apám pedig a nagyszülei ügyvédje volt, és mivel azok már nagyon idősek voltak, átvállalták a szüleim a gyámságot. Adam kedves, aranyos, jószívű srác volt. Két évvel idősebb nálam, így mindig sokat foglalkozott velem, volt, hogy még esténként mesét is olvasott. Mint egy igazi testvér... Most viszont... Már 17 éves vagyok, gimnazista, ő pedig főiskolás, és ahogy oda bekerült... Olyan társaságba keveredett, mint a mi családunk. Csak gazdag bunkó bugrisok. És átvette az ő stílusukat... Már nem is érdeklem. Eddig úgy éreztem van egy ember akinek fontos vagyok. Ő. De tévedtem, már neki sem. Az iskolából már csak egy hónap van, de szerencsére épp hétvége van, de nem akármilyen... Ez az a nap, mikor a szüleimmel együtt vacsorázok, és eldől, hogy elengednek-e Londonba a barátnőimmel... Újságírónak tanulok, a barátnőim, Olivia és Pamela pedig rendezőnek. London jó lehetőség, hogy megtaláljuk a helyünket a nagyvilágban. München sajnos erre nem olyan jó hely... Én beadtam egy pályázatot egy magazinhoz, ahova nyári munkára vesznek fel gyakornokokat. Ha ma megkapom, mehetek. És persze ha a szüleim beleegyeznek... Nekik fontos a tanulásom, azt mondják, hogy ez kell ahhoz, hogy legyek valaki az életben, az újságírásnak pedig nem örülnek. Azt szeretnék ha ügyvéd lennék. De én nem... Olivia és Pamela egy rendezvényhez mennek gyakornoknak, csak őket már fel is vették, tehát az ő helyük biztos. Unalmas az életem, igaz? De nem minden egyes része... Eddig csak a családomról beszéltem. Magamról még nem igazán... Mindenki azt hiszi egy vérbeli jó kislány vagyok. Pedig nem igazán igaz ez...
Miután megmosakodtam, és rendbe hoztam magam, felhívtam Jake barátomat, hogy jöjjön át hozzám. Nem kellett kétszer mondani... Jake a szomszédunk, és kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk. Nagyon szeretem őt, neki mindent elmondhatok. Csöngettek, és már izgatott voltam, tudtam, hogy ez ő. Leszaladtam az emeletről.
- Ne, Berta, majd én. - mosolyodtam a házvezetőnőre, aki már indult az ajtó felé.
- Rendben, kisasszony. Jól aludt? - mosolygott rám, majd arrébb állt.
- Remekül. - feleltem, majd ajtót nyitottam.
- Jó reggelt. - állt ajtóban nagy mosollyal az arcán Jake.
- Szépet, neked is. - megöleltem, majd viszonozta az ölelést, és eltolt magától.
- Hoztam neked valamit.
- Igen? - felcsillant a szemem. Mindig meglepett.
- Tessék. - előhúzta a háta mögül a kezét, amiben egy csodálatos vörös rózsa volt. - Hogy szebb legyen a napod.
- Köszönöm. - vettem el tőle boldogan.
Imádtam a virágokat, és ezt ő pontosan tudja. Behívtam a szobámba, majd beszélgettünk. Észre sem vettem, hogy szinte elment az egész nap, csak akkor, mikor Berta jelent meg a szobámban.
- Kisasszony. - kopogott be.
- Gyere. - feleltem.
- A szülei megérkeztek, fél óra múlva tálalva a vacsora.
- Köszönöm. - mosolyodtam rá, majd elgondolkodtam, és már ijedten Jakere néztem. - Mi van ha rossz hírt hoztak? Ha nem vettek fel, vagy nem mehetek?
- Akkora pesszimista vagy. - nevette el magát, majd megfogta a kezem. - Keményen dolgoztál, jó író vagy, rendes lány vagy, mit akarsz még?
- Nem tudom, ismered a szüleimet. Két puccos ember, akinek semmi nem eléd. Ráadásul utálják, ha írok... - ráztam meg a fejem.
- De ezek ellenére szeretnek, az egyetlen lányuk vagy.
- Mr. Hill, talán valami pszihiáternek készül? - húztam fel szemöldököm.
- Igen, és arra gondoltam, hogy elintézem, hogy pár év múlva megőrülj, minden nap gyere hozzám, és meggazdagodok belőled. - nevette el magát. - Most viszont megyek, élvezd ki a vacsorát, és amint megtudtad a hírt, mesélj! - ölelt magához, majd kikísértem, és elment.
Mikor a vacsoraasztalhoz értem, a szüleim, és Adam már ott ültek, és engem vártak.
- Jó estét. - köszöntem mosolyogva.
- Késtél. - felelte komor hangon apám.
- Két percet, sajnálom. - komorodtam el.
- Szerinted az megengedett bárhol? Egy ügyvédnek, egy újságírónak? Nem! Vagy a tárgyalást késed le, vagy a nagy storydat. Próbálj meg pontos lenni. - förmedt rám.
- Apa. - szólalt meg halkan Adam. - Ne veszekedj vele ilyen hülyeségen.
- Adam, te ebbe ne szólj bele. Inkább neveld meg a húgodat. - felelte anyám.
A szüleim... Pff, kész csalódás. Fontosan nekem, mégis... Ilyenkor ott hagynám őket a fenébe, örökre. De nem tehetem... Borzasztó természetük van.
A vacsora később csendesen telt el, a szüleim megbeszélték mik történtek ma, és ennyi. Bár apám egy olyan ügyet kapott, ami úgy tűnik, elég veszélyes lehet számára... Valami Jason Andersonról beszélt, aki egy maffia "vezér", és megölt már több embert, de most megjelent egy nő, akinek sikerült megszöknie, neki pedig ezt a nőt kell védenie, így magát is bajba sodorhatja... Érdekes történet, végre valami történik ebben az unalmas családban.
De nem sokkal később végre a vacsora végéhez értünk, mikor megérezett a várva várt pillanatom.
- Berta. - szólalt meg apám. - Hozza ide a dohányzóasztalon lévő borítékot.
A nő így is tett, majd mikor apám elvette a borítékot, nekem adta.
- Tatiana. Mielőtt kibontod, szeretnék valamit mondani neked. Ha felvettek. Ismétlem, HA felvettek. Az iroda biztosít neked Londonban egy házat, ahova a barátnőiddel mehetsz. Én pedig nem kevés pénz utalok a számládra, minden hónapban, plusz még készpénz. De... Hétfőn indulnál, és augusztus utolsó hetében jönnél. Az iskola fontos! - szögezte le apám.
Bólogattam, elengedtek! Már csak a vár rám, mi lehet a lapon... Kinyitottam, és ez állt rajta:
"Kedves Tatiana Black!
Megkaptuk a gyakornoki állásra jelentkezését a magazinunkhoz. Örömmel értesítjük, hogy várjuk a szerdai első programunkra, irodánkba, ahol mindent megbeszélünk!
A gyakornoki házat az alábbi kis papíron találja meg, a kulcsot pedig a sofőr adja oda, akit ön elé küldünk!"
Volt a borítékban egy kis cetli, és tényleg rajta állt a cím.
El sem hiszem... Arcomon hatalmas mosoly kerekedett, és teljesen elvörösödtem. Adam rám mosolygott, már látta rajtam.
- Gratulálok. - felelte.
Felpattantam, és megöleltem őt, majd a szüleimet.
- Már most hülye... - suttogta apám.
Elnevette magam, majd a borítékkal együtt kiszaladtam a házból, és Jakehez indultam, hogy elmondjam neki a fejleményeket. Futottam, ahogy csak tudtam, bár már sötét volt. De ekkor valaki hátulról elkapott, és befogta a számat...
/ Sziasztok!:D
Na, itt a kis bevezető részem... Tudom, még elég unalmas, de tényleg csak egy bevezetés...:D Azért remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :3 És ha már gondoltok róla valamit...:$ Légyszi, kommenteljetek, és szavazzatok.:$ Meg iratkozzatok fel.:$ Nagyon jól jönne. <3 :)
Köszönöm! :3 <3 :) /
